Gyakorlatilag az 1989-es kelet-európai rendszerváltások szólamait – liberalizációt, demokratizációt, többpártrendszert, hatalomkorlátozást és egyebeket – lehet hallani Tokajev kazah elnöktől, aki most készül újraválasztására és ezzel a felülről vezérelt közép-ázsiai rendszerváltásra.
Vasárnap választ elnököt Kazahsztán – s bár a nyertes tekintetében nagy izgalmak nem várhatók, a körülmények annál érdekesebbek.
Januárban a közép-ázsiai posztszovjet ország megélt egy tüntetéssorozatot, melynek gyújtópontja a cseppfolyós autógáz (LPG) árliberalizációja volt, de hamar általános rendszerellenes felkeléssé, rossz nyelvek szerint színes forradalommá terebélyesedett, míg aztán az „orosz NATO”, a Közös Biztonsági Szerződés Szervezete (KBSZSZ) segítségével le nem sikerült verni.
A kazah reakció erre a demokráciaexport-kísérletre azonban nem bezárkózás és a rendszer további szigorítása volt, hanem
egy alkotmányos népszavazás, benne rengeteg előremutató reformmal, melyek elméletileg a parlament és a helyi közigazgatás szerepének erősítését célozták a „szuperprezidenciális rendszer”, azaz kevésbé eufemisztikusan az elnök teljhatalmának kárára.
Ez a rendszer vizsgázik most: Kászim-Zsomart Tokajev elnök második ciklusában – melyre minden valószínűség szerint újraválasztják, a közvélemény-kutatások 70-80 százalék közötti többséget mérnek neki –
Bár Kazahsztán – amennyiben a reformok végigfutnak – gyökeresen megváltozik Nurszultan Nazarbajev 28 éven át tartó korszakához képest, a népszerűtlen exelnököt pedig Tokajev februárban leváltotta a Biztonsági Tanács jelentős hatalommal bíró elnöki székéből, a rendszer mégsem éles törést kommunikál.
Sokkal inkább
ehhez pedig szükség volt az erős központi hatalomra, Tokajev elnöknek viszont most új terve van egy fair és igazságos Kazahsztánról.
Az elnök terveire rálátó forrásunk szerint az ország vezetőjét kifejezetten zavarja az, hogy a parlamenti képviselők szerepe jelentéktelen, senki nem ismeri a képviselőjét, és érdemi ellenzék sem létezik.
Így megpróbálnának életet lehelni a parlamentbe, lehúzni a 7 százalékos, viszonylag magas bejutási küszöböt 5 százalékra, és – kifejezetten a magyar példát alapul véve, ahol az egyéni képviselők megközelíthető, helyben ismert emberek – vegyes választási rendszerre állnának át, amelyben az alsóházi mandátumok 30 százalékáról egyéni kerületekben, 70 százalékáról pedig listán döntenek majd, ráadásul kvóta lesz női és fiatal képviselők számára is.
„A politikában a hosszú élet titka a parlamentáris rendszer”
– mondja vezető kazah diplomata forrásunk, Angela Merkel és Orbán Viktor hosszú és sikeres politikai pályafutására utalva.
Emellett az elnök hatalmát jelentősen korlátoznák: többé nem nem bírálhatná felül a helyi közigazgatás vezetői, az akimok, illetve a polgármesterek döntéseit, kevesebb szenátort delegálhatna a felsőházba, akiket ráadásul innentől kezdve már nem is ő nevez ki, csak jelölteket állít, akiket aztán a helyi közgyűlések akár le is szavazhatnak.
Emellett oligarchamentesítésbe fogott – amely persze lehet kényelmes ürügy az előző elnök embereinek eltávolítására is, de a szándéknak mindenképpen hitelt ad az, hogy
így nem lehet egyszerűen rájuk leváltani Nazarbajev embereit.
Szimbolikusnak szánt döntés az is, hogy az eddigi ötéves elnöki ciklusok helyett az elnököket az új alkotmány egy hétéves ciklusra korlátozza, újraválaszthatóság nélkül. Mivel Tokajev 2019-ben lépett hivatalba, ő idei újraválasztása esetén ugyanúgy 2029-ig maradhat hatalomban, mintha a régi alkotmány szerint két év múlva újabb öt évre újraválasztották volna.
Mivel az elnök idén 69 éves, a hétéves hivatali idő végén akár nyugdíjba is mehetne – de a térségben számos helyen láttuk azt, hogy
így azt, hogy Kazahsztán ezt a reformot mennyire gondolja komolyan, igazán hét év múlva tudjuk csak meg.
A hétéves ciklusra egyébként a kazah vezetés azt a magyarázatot adja, hogy öt hivatalban töltött év túl kevés ahhoz, hogy az elnök érdemi reformokat vihessen végig.
Reformokra ugyanakkor nagy szükség van, mert a globális gazdasági válság megmutatta: arra, amerre a kazah gazdaság eddig ment, nincs út. Az országban annak ellenére van az európai átlaghoz képest is magas, 18,8 százalékos infláció, hogy Kazahsztán egyébként energia- és nyersanyagexportőr, így elvileg az energiaválság nyerő oldalán lenne.
A kazah vezetésben súlyosan kritizálják a szankciókat, szerintük „a szankciós rezsim az EU ellen megy”, és ők is szenvednek tőle – de emellett ott van az is, hogy az ország gazdasága az állami cégek túlfoglalkoztatása, illetve a széles körben használt ársapkák miatt jóval kevésbé termelékeny, mint amire lehetőség lenne.
És mivel Kazahsztán nyíltan, hangsúlyosan támogatja Ukrajna területi integritását, s ha rajtuk múlik, nem lesz itt semmiféle Szovjetunió, megérkezett a feszültség a kazah olajexportot garantáló Oroszországhoz fűződő gazdasági kapcsolatokhoz is: az oroszok különböző bírósági eszközökkel obstruálják a Kaszpi-tengeren át vezető olajvezeték működését. A kazah külpolitikára rálátó forrásunk szerint
azaz lépéskényszer állt elő.
Ezért egyértelmű, hogy diverzifikáció kell – úgy az export szerkezetében, mint az olajkivitel útvonalaiban. Ezért már megindult az IT-startupok munkáját segítő Astana Hub, a közigazgatás professzionalizációja és digitalizálása, az állami cégek privatizációja és az ársapkák kivezetése. Sőt: az elnök azt ígéri, hogy az új kormányban politikai káderek helyett szakpolitikusok foglalnak majd helyet.
Tokajev gazdasági terveiről a nyugati sajtó is pozitívan ír – a The Diplomat szerint például „Tokajev a Kazahsztán előtt álló kihívásokról észszerű diagnózist adott”, és pontosan látja, hogy ugyan az élelmiszer és a rezsi árfelszabadítása rövidtávon terheket rak majd a lakosságra, de hosszabb távon gazdasági növekedést, a befektetések fellendülését hozza.
– s e két ország mintájára felülről jövő, tervezett gazdasági modernizáció várható.
Mindeközben Kazahsztán számos gesztussal jelzi, hogy Oroszország ukrajnai kalandjának elítélése ellenére azért nem a Nyugat engedelmes gyarmatának készül.
Továbbra is stratégiai partnernek nevezik Oroszországot, annyira kitartanak a Szputnyik V mellett, hogy nemrég visszautasítottak egy ajándék Pfizer-szállítmányt az Egyesült Államoktól, sőt, Azsar Ginyijat egészségügyi miniszter nyilvánosan becsmérelte az amerikai vakcina hatásának tartósságát, emellett – nyilvánvalóan a háború elől menekülő oroszokra hunyorítva –
A vasárnap esedékes elnökválasztásra 641 nemzetközi megfigyelőt akkreditáltak nemzetközi szervezetektől és 35 országtól, s a reformok során a hatalomnak nemcsak a törvényhozó, de a bírói ága is erősödik az újraalakuló alkotmánybíróság hathatós közreműködésével.
Úgy tűnik, Kazahsztán vezetője a gazdasági fejlődésért zajló versenyfutásban egyre inkább a demokráciára tesz – ráadásul úgy, hogy a demokrácia az országba nem Mirage vadászgépek szárnyán érkezett, valószínűleg kilátástalan káosz sem lesz a demokratizálódás vége, mint a demokráciaexport korábbi célországaiban. S mivel a világgazdaságban helyzet van, gyorsan kiderül, mit és mennyire gondoltak komolyan.
(Nyitókép: Akorda)
„Egy eldurvult világban Európa és az Egyesült Államok együtt erősebbek” – fogalmazott közös nyilatkozatában Ursula von der Leyen és Antónia Costa.
Az ukrán elnök nem is Oroszországnak akart ártani elsősorban.
Értjük mi, hogy ezzel próbálják hitelteleníteni a kormányt, viszont nem biztos, hogy a magyarok számára mérvadó, mit mond egy bukott nagykövet és annak leköszönő kormánya.
Hírességek sora vesztette el otthonát vagy van most is közvetlen veszélyben a Los Angelesben tomboló futótüzek miatt.
Moszkva élesen reagált Donald Trump Grönlandra és Kanadára vonatkozó igényeire.
A visszatérő elnök megakadályozná az iráni atomfegyver előállítását, kiszabadítaná az izraeli túszokat és lezárná az orosz–ukrán háborút, nem úgy, ahogy azt Zelenszkijék szeretnék. És ez még nem minden...
„Egy eldurvult világban Európa és az Egyesült Államok együtt erősebbek” – fogalmazott közös nyilatkozatában Ursula von der Leyen és Antónia Costa.
A kommunikációs igazgató szerint, Brüsszelben dől majd el a küzdelem a múlt háború-, bevándorlás- és genderpárti erői és a békepárti, biztonságpárti és családpárti patrióták között.
